Az agilis és a hagyományos projektek összehasonlítása metaforán keresztül

Olvasási idő 2 perc

Nem annyira egyszerű néha megérteni a különbséget a két módszer között. Az összehasonlításban olvasható, hogy az agilis és a hagyományos vízesés projekt között mi a különbség.
Sokszor túlmagyarázzuk a dolgokat, buzzwordökben beszélünk, hogy a másik fél nem is érti, hogy miről van szó.
Eme metafora mentén, már könnyen megérhető. Fontos figyelembe venni, hogy mikor melyik módszert célszerű használni. Mert nem biztos, hogy mindig agilisan kell dolgozni, ha kicsi a projekt.

A lejjebb található írás a scrom.org fórumában volt megtalálható, és annyira egyszerű, de nagyszerű összehasonlítás, hogy a magyar olvasótáborral is meg kellett osztani.

Pizza Hut: Felhívod és leadod a megrendelésed, az alkalmazott pedig visszaolvassa: “Nagy, kézzel kidolgozott, húsbarátok könnyű szósszal. Az egyik felére gombát, és hagymát együtt, a másik felére csak zöldpaprikát teszünk. Ez 3.000 Ft lesz, és egy órán belül kézbesítjük.”

Egy órával később megjelenik egy kézbesítő srác, és kiderül, hogy a valójában megrendelt helyett gombát és zöldpaprikát tettek a pizza egyik felére, a másik felére hagymát, ahelyett, amit rendeltél. Vásárlóként átveheted a helytelen terméket, vagy visszaküldheted, és megkérheted, hogy a megfelelő módon készítsék el. Akárhogy is nézzük, mindkét esetben veszítettél, mert nem kaptad meg a megrendelt terméket, vagy még egy órát kell várnod a megfelelő megérkezéséhez.

Subway: Odamész a pulthoz, rendelsz egy hosszú olasz B.M.T. típust (Big. Meaty. Tasty). A pultos megismétli, amit rendeltél, és akkor odasétálsz a pulthoz a szendvics készítésében részt vevő alkalmazotthoz. A teljes folyamat átlátható, megelevenedik előtted az összes munka. A művelet során különböző időközönként adsz visszajelzést. A pultos megkérdezi, hogy milyen kenyeret szeretnél. Reagálsz rá, majd átmegy a húsos edényhez és a sajtoshoz, visszajelzést adsz, mondván, hogy több sajtot szeretnél, mint amennyit eredetileg hozzáadott. Ezután mentek az öntetekhez és a szószokhoz, te kéred a jalapenó szószt, ám sajnos nincs, de te azonnal tudod, mert az egész folyamatban részt veszel.

Mindkét esetben vannak olyan helyzetek, amikor nincs óriási szükség az érintettek / ügyfelek interakciójára. Ha Subway-ba mész, és rendelsz egy húsgombócos szendvicset, ami változás nélkül jön, vagy csak megrendelsz egy nagy pepperoni pizzát a Pizza hut-ból. Mindkettő nagyon egyszerű, a változások esélye ritka, tehát a vízesés jó megközelítésnek tűnik. Semmi baj, ha az ügyfelekkel folytatott interakció és a visszajelzési ciklusok akkor is fennállnak, ha egyszerűek a követelmények és az elvárások.

Nos, volt-e termékkiadás az ügyfél számára mindkét helyzetben mielőtt a termék elkészült? Dehogy. Melyik forgatókönyv agilisabb? Remélem, azt mondod, hogy a Subway.  Pizza hut-nál egyáltalán nem veszel részt a megrendelést követően a kiszállításig. A Subway esetében részese vagy a teljes folyamatnak, visszajelzést adva a munkavállaló számára, miközben készíti a szendvicset. A többszörös és gyakori kiadások csak része az agilitásnak, nem az határozza meg az elvet, hogy mit jelent agilisnak lenni.

A fordításban igyekeztünk minél jobban, és egyszerűbben a fordítást elvégezni, hogy a lényegi mondanivaló átadható legyen azok számára, akik most ismerkednek az agilis filozófiával.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here