Amikor megérett az idő a munkahelyváltásra

Olvasási idő 4 perc

Számos dolgozó feje felett lebeg Damoklész kardjaként a munkahelyváltás szüksége, noha túlnyomórészt ezzel nincsenek is tisztában. A testi-lelki elváltozások azonban egyértelmű útmutatóként szolgálnak: elérkezett az idő a változtatásra. Honnan tudjuk, hogy mikor kell felkeresnünk vezetőnket a felmondásunkkal?

Egyes munkavállalók tökéletesen olvassák a jeleket, ismerik képességeiket, teherbírásukat, pontos elképzelésük van a karrierjükkel kapcsolatban. Mások felismerik ugyan, hogy jelenlegi munkahelyük nem ideális, azonban valamilyen okból megfontolva tétováznak a munkakeresés kapcsán. Egy harmadik csoport pedig azokat a munkavállalókat foglalja magába, akik még azzal sincsenek tisztában, hogy elérkezett az idő a váltásra. Nézzük meg kicsit részletesebb az egyes szegmenseket.

1. A változást akarók csoportja

Ez a csoport azokból a munkavállalókból áll, akik nagyon céltudatosan haladnak előre munkájukban, fontos számukra a személyes karrier építése. Munkájukra nem kizárólag pénzszerzésként, de életcélként is tekintenek. Éppen ezért tisztában vannak vele, hogy mit várnak el a hivatásuktól, így pontosan látják és érzik magukon azt is, amikor nem képesek már maximumot nyújtani, és munkahelyük sem felel már meg az elvárásaiknak. Új dolgokat szeretnének tanulni, új embereket megismerni, más területen is ki kívánják próbálni a képességeiket.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ebbe a csoportba tartozó dolgozóknak könnyű lenne a munkahelyváltás, a munkakeresés.

2. A tétovázók csoportja

Az ide tartozó munkavállalók érzik ugyan, hogy elérkezett az idő a változtatásra, azonban a végső döntést képtelenek meghozni, őrlődnek, kétségek között gyötrődnek. Sokszor hangoztatott mondatuk: „Igaz, hogy nem álommunkát végzek, de sok mindenkivel ellentétben nekem legalább van munkám.” A felmondás visszatartó okai lehetnek:

  • lojalitás a cég felé
  • a bizonytalan jövőtől való félelem
  • önbizalomhiány
  • anyagi megfontolás
  • kényelem
  • az új kihívásoktól való félelem

Érdekes ugyanakkor, hogy – amennyiben rászánják magukat – a tétovázók csoportjába tartózók túlnyomórészt helyes döntésnek gondolják a munkahelyváltást. Tettüket nem bánták meg, kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá, életvidámabbá váltak.

3. Az elkendőzők csoportja

A harmadik csoportba tartozó személyek vagy egyáltalán nem ismerik fel, vagy saját maguk előtt is titkolják a tényt: valami visszavonhatatlanul megváltozott munkájukkal kapcsolatban, amin szükségszerűen módosítani kell. A váltás helyett azonban gyakorta egy buborékban élnek, nem reagálnak megfelelően a világ változásaira, elzárkóznak az új ismeretek befogadásától és a kihívásoktól.

Talán legbelül érzik, hogy valami nincs rendben, ám ezt sokszor egyéb, külső okokkal magyarázzák, elkendőzve ezzel a munkahelyváltás szükségességének jeleit. A hosszan tartó munkahelyi lehangoltságot, depressziót, apátiát azonban akár veszélyes is lehet a „csak egy kis megfázás” mondattal elintézni. A folyamatos stressz, az életuntság érzése, a kihívások újabb és újabb keresésének hiánya ugyanis lelki, majd ebből fakadóan testi egészségkárosodáshoz vezethet.

A munkahelyváltás szükségességének félreérthetetlen jelei

Mint a legtöbb élethelyzet-változásnak, a munkahelyváltás idejének is egyértelmű, jól olvasható jelei vannak. Amennyiben az alábbi jelek egyikét, illetve azok kombinációját tapasztalja magán, érdemes elgondolkodnia a váltás lehetőségén.

Fontos ugyanakkor, hogy munkájával kapcsolatos aggályait, kételyeit ne tartsa magában, beszélje át családjával, barátaival, közvetlen felettesével. Gyakran ugyanis a munkakörülmények optimalizálása is megoldás lehet a végleges felmondással szemben.

  • Feladataira stresszként, nem pedig kihívásként, tanulási lehetőségként tekint. Munkahelyén a legapróbb semmiségek is felbosszantják, szinte számolja a perceket a munkaidő végéig. Amint lehet, azonnal indul haza, a szakmai és kötetlen munkahelyi rendezvények a legkevésbé sem érdeklik.
  • Úgy érzi, hogy munkája a kötelező szükség azért, hogy fenn tudja tartani magát és családját. Az elvárásoknak ugyan megfelel, de másban ne számítsanak önre.
  • Gyakran gondolja úgy, hogy kollégái felbosszantják, nem értik meg önt. Nem tudja, munkatársai miért nem fogadják el a munkamódszerét.
  • Nem lát perspektívát jelenlegi munkájában, illetve nincs jövőképe cége fejlődését illetően. Függetlenül attól egyébként, hogy erején felül dolgozik, és javaslatait vezetőivel is megosztja, elképzeléseit munkatársai elé tárja.
  • Alig várja a hétvégét, ám ha elérkezik, előre retteg a hétfőtől és a munkába állástól. Gyomra gyakran görcsben van hacsak a munkahelyére gondol, az utóbbi időben indokolatlanul tapasztal súlyvesztést magán, alvászavarban szenved.
  • Teljes mértékben hidegen hagyja a szakmai előremenetel, inkább nemet mond a továbbtanulásra még akkor is, ha munkáltatója felajánlja a finanszírozását.
  • Családja vagy barátai gyakran jegyzik meg önnek, hogy stresszes, ideges, hirtelenharagú vagy melankolikus, depressziós.

A felismerés fontossága

Bármennyire is ódzkodunk a munkahelyváltás okozta kényelmetlenségektől (ismeretlen emberek, ismeretlen helyzetek, feladatok), néha a saját egészségünk érdekében muszáj meghozni a döntést. Olvasson a jelekből. Ha úgy gondolja, hogy a munkakeresés időszaka idegőrlő, csak képzelje el, hogy a jelenlegi munkahelyén átélt stressz mekkora megterhelést helyez a szervezetére.

Ráadásul a munkahelyi negatív gondolatokat, a feszültséget, depressziót nem lehet letenni a portán: a legtöbb munkavállaló ezekkel az érzésekkel érkezik meg otthonába is, bélyeget nyomva ezzel egész hátralévő napjára. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyi stressznek előbb-utóbb a család és a barátok is részesei lesznek.

Szenteljen időt magára, és legyen őszinte magához. Tegye fel a kérdést, hogy az anyagi okokon túl motiválja-e még valami önt a hivatásában? Lát-e elfogadható jövőképet, perspektívát a jelenlegi cégénél? Képes elképzelni magát öt év múlva ugyanazon a munkahelyen, ahol jelenleg is dolgozik? Milyen munkakörben fog akkor dolgozni?

Ne féljen körbenézni a különböző álláskereső portálokon, ellátogatni egy-egy állásinterjúra vagy felemelni a telefont és érdeklődni a meghirdetett állásról. Ez még semmiféle elköteleződéssel nem jár. Mérje fel, hogy az ön kvalitásaival jelenleg hol helyezkedik el a munkaerőpiacon, milyen pozíciókat lenne képes betölteni, ha holnaptól munkahelyet váltana.

Fogalmazza meg az álommunkájával kapcsolatos elképzeléseit. Ha ez kihívást jelent, ragadjon tollat, papírt, és pontokba szedve írja le, hogy mi tenné boldoggá, kiegyensúlyozottá a hivatását tekintve. Vázolja fel, hogy milyen új ismereteket sajátítana el szívesen. Mit tanulna, milyen készségét fejlesztené, ha lehetősége nyílna rá?

Ha világos elképzeléssel rendelkezik a jövőjét illetően, akkor egy hatalmas lépést tett előre annak megvalósítása kapcsán. A változás – és miért lenne kivétel ez alól a munkahelyváltás – a gondolatainkban kezdődik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here