Amikor megérett az idő a munkahelyváltásra

Olvasási idő 3 perc

Számos dolgozó feje felett lebeg Damoklész kardjaként a munkahelyváltás szüksége, noha túlnyomórészt ezzel nincsenek is tisztában. A testi-lelki elváltozások azonban egyértelmű útmutatóként szolgálnak: elérkezett az idő a változtatásra. Honnan tudjuk, hogy mikor kell felkeresnünk vezetőnket a felmondásunkkal?

Egyes munkavállalók tökéletesen olvassák a jeleket, ismerik képességeiket, teherbírásukat, pontos elképzelésük van a karrierjükkel kapcsolatban. Mások felismerik ugyan, hogy jelenlegi munkahelyük nem ideális, azonban valamilyen okból megfontolva tétováznak a munkakeresés kapcsán. Egy harmadik csoport pedig azokat a munkavállalókat foglalja magába, akik még azzal sincsenek tisztában, hogy elérkezett az idő a váltásra. Nézzük meg kicsit részletesebb az egyes szegmenseket!

1. A változást preferálók csoportja

Ez a csoport azokból a munkavállalókból áll, akik nagyon céltudatosan haladnak előre munkájukban, fontos számukra a személyes karrier építése. Munkájukra nem kizárólag pénzszerzésként, de életcélként is tekintenek. Éppen ezért tisztában vannak vele, hogy mit várnak el a hivatásuktól, így pontosan látják és érzik magukon azt is, amikor nem képesek már maximumot nyújtani, és munkahelyük sem felel már meg az elvárásaiknak. Új dolgokat szeretnének tanulni, új embereket megismerni, más területen is ki kívánják próbálni a képességeiket.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ebbe a csoportba tartozó dolgozóknak könnyű lenne a munkahelyváltás, a munkakeresés.

2. A tétovázók csoportja

Az ide tartozó munkavállalók érzik ugyan, hogy elérkezett az idő a változtatásra, azonban a végső döntést képtelenek meghozni, őrlődnek, kétségek között gyötrődnek. Sokszor hangoztatott mondatuk: „Igaz, hogy nem álommunkát végzek, de sok mindenkivel ellentétben nekem legalább van munkám.” A felmondás visszatartó okai lehetnek:

  • lojalitás a cég felé
  • a bizonytalan jövőtől való félelem
  • önbizalomhiány
  • anyagi megfontolás
  • kényelem
  • az új kihívásoktól való félelem

Érdekes ugyanakkor, hogy – amennyiben rászánják magukat – a tétovázók csoportjába tartózók, túlnyomórészt helyes döntésnek gondolják a munkahelyváltást. Tettüket nem bánták meg, kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá, életvidámabbá váltak.

3. Az elkendőzők csoportja

A harmadik csoportba tartozó személyek vagy egyáltalán nem ismerik fel, vagy saját maguk előtt is titkolják a tényt: valami visszavonhatatlanul megváltozott munkájukkal kapcsolatban, amin szükségszerűen módosítani kell. A váltás helyett azonban gyakorta egy buborékban élnek, nem reagálnak megfelelően a világ változásaira, elzárkóznak az új ismeretek befogadásától és a kihívásoktól.

Talán legbelül érzik, hogy valami nincs rendben, ám ezt sokszor egyéb, külső okokkal magyarázzák, elkendőzve ezzel a munkahelyváltás szükségességének jeleit. A hosszan tartó munkahelyi lehangoltság, depresszió, apátia azonban akár veszélyes is lehet a „csak egy kis megfázás” mondattal elintézni. A folyamatos stressz, az életuntság érzése, a kihívások újabb és újabb keresésének hiánya ugyanis lelki, majd ebből fakadóan testi egészségkárosodáshoz vezethet.

A munkahelyváltás szükségességének félreérthetetlen jelei

Mint a legtöbb élethelyzet-változásnak, a munkahelyváltás idejének is egyértelmű, jól olvasható jelei vannak. Amennyiben az alábbi jelek egyikét, illetve azok kombinációját tapasztalod magadon, érdemes elgondolkodni a váltás lehetőségén.

Fontos ugyanakkor, hogy a munkáddal kapcsolatos aggályaidat, kételyeidet ne tartsd magadban, beszéld át a családdal, barátokkal, közvetlen feletteseddel. Gyakran ugyanis a munkakörülmények optimalizálása is megoldás lehet a végleges felmondással szemben.

  • Feladataidra stresszként, nem pedig kihívásként, tanulási lehetőségként tekintesz. Munkahelyeden a legapróbb semmiségek is felbosszantanak, szinte számolod a perceket a munkaidő végéig. Amint lehet, azonnal indulsz haza, a szakmai és kötetlen munkahelyi rendezvények a legkevésbé sem érdekelnek.
  • Úgy érzed, hogy munkád a kötelező szükség azért, hogy fenn tudd tartani magad és családodat. Az elvárásoknak ugyan megfelelsz, de másban ne is számítsanak rád!
  • Gyakran gondolod úgy, hogy kollégáid felbosszantanak, nem értenek meg téged. Nem tudod, hogy munkatársaid miért nem fogadják el a munkamódszeredet.
  • Nem látsz perspektívát jelenlegi munkádban, illetve nincs jövőképed céged fejlődést illetően.
  • Alig várod a hétvégét, ám ha elérkezik, előre rettegsz a hétfőtől és a munkába állástól. Gyomrod gyakran görcsben van, ha a munkahelyre gondolsz. Az utóbbi időben indokolatlanul tapasztalsz súlyvesztést, alvászavarban szenvedsz.
  • Teljes mértékben hidegen hagy a szakmai előremenetel, inkább nemet mondasz a továbbtanulásra még akkor is, ha munkáltatód felajánlja a finanszírozását.
  • Családod vagy barátaid gyakran jegyzik meg, hogy stresszes, ideges, hirtelen haragú vagy, ezenfelül melankolikusnak és depressziósnak tűnsz.

A felismerés fontossága

Bármennyire is ódzkodunk a munkahelyváltás okozta kényelmetlenségektől (ismeretlen emberek, ismeretlen helyzetek, feladatok), néha a saját egészségünk érdekében muszáj meghozni a döntést. Olvass a jelekből! Ha úgy gondolod, hogy a munkakeresés időszaka idegőrlő, csak emlékezz arra, hogy a jelenlegi munkahelyen átélt stressz mekkora megterhelést helyez a szervezetedre!

Ráadásul a munkahelyi negatív gondolatokat, a feszültséget, depressziót nem lehet letenni a portán: a legtöbb munkavállaló ezekkel az érzésekkel érkezik meg otthonába is, bélyeget nyomva ezzel egész hátralévő napjára. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyi stressznek előbb-utóbb a család és a barátok is részesei lesznek.

Szentelj időt magadra, és légy őszinte! Tedd fel a kérdést, hogy az anyagi okokon túl motivál-e még valami a hivatásodban? Látsz-e elfogadható jövőképet, perspektívát a jelenlegi cégnél? Képes vagy elképzelni magad öt év múlva ugyanazon a munkahelyen, ahol jelenleg is vagy? Milyen munkakörben fogsz akkor dolgozni?

Ne félj körbenézni a különböző álláskereső portálokon, ellátogatni egy-egy állásinterjúra vagy felemelni a telefont és érdeklődni a meghirdetett állásról. Ez még semmiféle elköteleződéssel nem jár. Mérd fel, hogy a kvalitásaiddal jelenleg hol helyezkedsz el a munkaerőpiacon, milyen pozíciókat lennél képes betölteni, ha holnaptól munkahelyet váltanál!

Fogalmazd meg az álommunkával kapcsolatos elképzeléseidet! Ha ez kihívást jelent, ragadj tollat, papírt, és pontokba szedve írd le, hogy mi tenne boldoggá, kiegyensúlyozottá a hivatásodat tekintve. Vázold fel, hogy milyen új ismereteket sajátítanál el szívesen! Mit tanulnál, milyen készségét fejlesztenél, ha lehetőséged nyílna rá?

Ha világos elképzeléssel rendelkezel a jövődet illetően, akkor egy hatalmas lépést tettél előre annak megvalósítása kapcsán. A változás – és miért lenne kivétel ez alól a munkahelyváltás – a gondolatainkban kezdődik.

Csilinkó Ádám
Számos ország multinacionális projektjében vettem már részt, de az igazi szakmai és önismereti gyorsítósáv Japánban ért el, ahol 2 évig tevékenyen dolgoztam, mint projektvezető. Itt tapasztaltam meg igazán, hogy mennyire fontosak más tényezők is a módszertanok ismeretén kívül, mint mondjuk a kooperáció. Ismerj meg jobban a rólunk oldalon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Kövess minket Facebookon!

2,876RajongókTetszik

Projekttudástár véletlenszerűen