Az önkép és a valóság ütközete – A kognitív disszonancia

Olvasási idő 3 perc

Fel tudsz idézni olyan helyzetet, amikor ellentmondásosan viselkedtél? Holott szilárd nézetekkel rendelkezel. Az ember azt gondolná, hogy logikusan, racionálisan gondolkodó. Ám az igazság az, hogy rengeteg olyan dolgot teszel, ami ütközik az önmagadról alkotott képpel. 

Biztosan ismersz olyat, aki megtagadta a dohányzásról való lemondást, még akkor is, ha az a személy tudja, hogy a dohányzás meglehetősen káros számára. Viszont, annak hatásait mutató tudományos bizonyítékok ellenére a személy meggyőzi magát, hogy a cigi nem is annyira rossz. (Például: “Ugyan már! A nagyapám 90 évesen halt meg, egész életében füstölt, mégsem kapott tüdőrákot.” Vagy: “Az alacsony nikotintartalmú nem is olyan káros…”) Na ilyenkor már fellépett a kognitív disszonancia.

A kognitív disszonancia gyakran megtörténik veled is

A kognitív disszonancia során diszkomfort érzésed támad, és akkor jelentkezik amikor a viselkedésed vagy hozzáállásod ellentétes az értékeiddel és meggyőződéseiddel. Gondolom Te is szereted a következetességet, tehét biztos akarsz lenni abban, hogy értékeid és meggyőződésed mindig helyes volt. Olyan módon akarsz cselekedni, amely összhangban áll a hiteddel. Ám ha ez a hit megkérdőjeleződik, vagy amikor viselkedésed nem igazodik a hitedhez, ez nézeteltérést (azaz disszonanciát) idéz elő.

Mivel a disszonancia kellemetlen érzés, változtatsz viselkedéseden, hozzáállásodon vagy meggyőződéseden a disszonancia csökkentése érdekében. Így pedig ismét helyreáll a rend az “erőben”. (Dohányos példánál maradva: a dohányos nem mond le a cigiről, inkább megmagyarázza magának, hogy miért nem olyan káros.) Ezek a frusztráló érzések jelentkezhetnek: stresszként, szorongásként, megbánásként, szégyenként, vagy  önértékelési zavarként. 

A kognitív disszonancia jelenségét elsőként egy amerikai szociálpszichológus, Leon Festinger írta le 1957-ben. 

Hogy ismerhetem fel magamon a kognitív disszonancia jelenségét?

A jelenség természetes, és Te is minden nap eltérő mértékű disszonancián mész keresztül, attól függően, hogy milyen helyzetben vagy és mennyire kérdőjeleződött meg az, amiben hiszel. (Edzeni kéne, fontosnak tartod, de inkább a Netflixet nézed helyette. Rosszul érzed magad emiatt, de gyorsan találsz valami kompromisszumot, hogy majd holnap tutira és kétszer annyit…) Gyakran a disszonancia mértéke annyira jelentéktelen, hogy elméd úgy oldja meg, hogy távolról se tudd, az kognitív disszonancia volt.

Időnként azonban nem ússzuk meg ennyivel, a kellemetlen érzés elég erőssé válhat, így tudatában leszel annak, hogy valami nincs rendben. 

Az alábbiakban néhány, a disszonanciára utaló jelet mutatunk be:

  • Nyugtalanság/kellemetlenség: érezted már valaha azt a bizonyos rossz érzést a gyomrodban közvetlenül valami elõtt vagy után, ha tettél valamit vagy döntést hoztál? Leggyakrabban ez annak a jele, hogy kognitív disszonancia lépett fel.
  • Konfliktusok elkerülése: sokan egyáltalán nem szeretik a konfliktusokat vagy konfrontációkat. Ha köztük vagy, akkor egy lehetséges konfrontációs helyzettel szemben a legkevesebb ellenállás útját választod, vagyis a konfliktus elkerülését. Ahelyett, hogy szembesülnél a helyzettel, úgy döntesz, hogy kerülöd a konfliktushoz kapcsolódó mentális frusztrációt.
  • A tények figyelmen kívül hagyása: továbbá  az ésszerűség kerülése, téves döntések meghozatala. Például az elhízott személy folytatja a gyorsétel fogyasztását akkor is, ha az orvos figyelmeztette őt, hogy az egészségére káros hatással lesz.
  • Racionalizálás: ha úgy döntesz, hogy győzködöd magad arról, hogy a helyes döntést hoztad meg, akkor az már egy mutató a kognitív disszonanciára. 
  • FOMO: (Ez a kifejezés ismerős lehet egy magyar filmből, keressetek rá, érdemes!) Ezt a félelem hiányának nevezik. “Fear of Missing Out”. A FOMO arra késztet, hogy mondj ellent a meggyőződésednek, például azért, hogy lenyűgözz valakit, vagy egyszerűen, hogy ne maradj ki valamiből.
  • Szégyen és bűntudat: ha ismét olyat teszel, ami ellentmond a hiedelmeidnek, a szégyen érzetét, vagy a bűntudatot érheted el. Összezavarodsz, úgy érzed máshogy kellett volna tenned. 

A végére egy kis érdekesség

Egy pszichológiai kísérlet folyamán megállapították, hogy az extrovertált emberek kevésbé érzik a kognitív disszonancia negatív hatásait, és kevesebb eséllyel változtatják meg a véleményüket. Az introvertáltak viszont fokozott disszonancia-kellemetlenségeket tapasztaltak, és valószínűbben változtatták meg hozzáállásukat, hogy megfeleljenek a kísérlet többi részének.

Forrás: Smith, E. R. – Mackie, D. M.: Szociálpszichológia

Veronika
Pedagógusként a tanításra egy nagy projektként tekintek. Onnan tudom, hogy jól halad, ha a saját szavaim, viselkedésmódom, ismereteim tükröződnek vissza a tanítványaimtól. Részben emiatt is felelős vagyok az önfejlesztésemért. Már megérte egy pszichológiai témájú cikket írni, ha az olvasó közelebb kerül ahhoz, aki lehetne, ahogy én is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Kövess minket Facebookon!

2,876RajongókTetszik

Projekttudástár véletlenszerűen